Szent Vendel Juhtartó Ruházati termékek, táskák, lakberendezési tárgyak, ünnepi díszek, népművészeti babák, mobiltelefon tokok, játékok, egyedi készítésű nemezáruk...
A Szent Vendel Nemezház szívesen fogad kisebb és nagyobb csoportokat, illetve egyéni látogatókat.
További információkért, illetve időpont egyeztetésért forduljon hozzánk bizalommal!
A Biokontroll Hungária Kht. által ellenőrzött ökológiai gazdaságban működő Szent Vendel Nemezház műhelyként és egyben bemutató- valamint oktatóteremként is funkcionál.
>>További információk
A nemezkészítés története
A nemez hazája Közép és Belső-Ázsia, de ismerték Anatóliától a Balkánon át egészen Európáig, azokon a területeken, ahol juhtenyésztéssel foglalkoztak. Érdekes módon Dél-Amerikában, ahol szintén jelentős volt a juhtartás, ez a kézműves eljárás nem alakult ki. Mivel a nemez kiválóan illeszkedett a nomád életformához, hiszen könnyen mozdítható, szállítható és tartós, illetve kevés szerszámra van szükség előállításához, az eurázsiai kontinensen gyorsan elterjedt. Ahol még az állattenyésztés és a nomád életforma valamilyen módon fennmaradt, ott még ma is készülnek ezzel a technikával használati tárgyak.
Történelmi feljegyzések
A nemezről az első feljegyzések ie. 4.-3. századból, Kínából származnak, ahol a nomád népeknek tulajdonították a nemezelés eljárásának feltalálását. A kínaiak a nomádok által lakott területeket "Nemezországnak" nevezték. A nemez használati tárgyak és sátrak formájában tibeti, illetve a mongol birodalom területein is megjelent. A görögök és a rómaiak is használták a nemezt, elsősorban öltözékként.
A nemez eredetét Perzsiában Salamon fiának tulajdonították, aki pásztor volt. Úgy vélte, hogy a birkák gyapja szövőszék nélkül is vízálló nemezzé gyúrható. Hiába próbálta, nem sikerült, míg türelmét vesztve könnyes szemmel taposni kezdte, létrehozva az első nemezt.
Törökországban a legenda szerint a nemez meghonosítója egy próféta volt, aki a hosszú vándorlásban elfáradva egy gyapjúcsomóra ült le és a verejtékétől a finom gyapjú összetapadt, nemezzé vált.
Európa nyugati részén úgy tartották, hogy amikor egy normandiai szerzetes zarándoklatra indult, a testvére egy szandállal ajándékozta meg, amely új volt, ezért törte a lábát. A szerzetesnek az az ötlete támadt amikor útközben juhnyájba botlott, hogy csen egy kis finom gyapjút, amivel kitömheti a kemény cipőt. Így is tett, és a zarándoklat végére megszületett a nemez.
A Biblia a nemezt Noé nevéhez köti: Noé mikor a bárkából kieresztette az állatokat, az állatok helyén egy új anyagot talált.
A legromantikusabb történet talán a türkméneké, amely a következőképpen szól: Keleten, a türkmének szerint élt egyszer régen egy nagy Kán, aki seregével elfoglalt egy falut és az asszonyokat rabul ejtette. Magával vitte őket, és azt mondta nekik, hogy ha csinálnak neki bármit, amit még eddig senki sem csinált, akkor hazaengedi őket. A nők között volt egy asszony a csecsemőjével, akinek nem volt anyateje. Ő kért a Kántól finom t, és készített magának egy nemeztakarót, amelybe minden bánatát belemintázta. Aznap este, mikor elkészült vele, ágyára tette, és azon aludt. Másnapra lett teje az asszonynak. A Kánnak megtetszett a takaró, így az asszony neki adta azzal, hogy gyógyító erejű, minden bajra jó csak az öregségen nem tud segíteni. A kán nagyon örült az ajándéknak, és cserébe elengedte az összes asszonyt.
A történelem során, évszázadokkal később a modernizáció, a nomád életforma elhagyása, a városiasodás jelentős szerepet játszott abban, hogy a nemez hagyományos formája lassan eltűnt, és nem túl jellemző használati tárggyá vált, csupán a nomád életmódot megőrző közösségekben őrizték meg eredeti szerepét.
Napjainkban újra egyre inkább kedveltté válik ez az ősi technika, amellett, hogy tudósok kutatják a nemezelés még megmaradt technikáit, hagyományait, mestereit, néhány dizájner a 21. századi igényekre és divattrendekre építve újragondolta a nemezelés alkalmazásait és ismét a mindennapi élet részévé emelte ezt a rusztikus, és teljesen természetes anyagot. Alkalmazása leginkább a lakberendezés, az öltözködés és a gyermekjátékok termékkategóriájában kedvelt.
Az eljárás lényege
A nemez készítésének technológiai alapja egyes állatfajok szőrének az úgynevezett nemezelődésre vagy filcesedésre való hajlama. A szőrszál külsején fenyőtobozra emlékeztető módon, lapos sejtek (kutikula) helyezkednek el. Lúgos vagy savas kémhatású meleg víz hatására ezek a pikkelyek felnyílnak, és erő hatására egymásba akadnak. Alapos öblítés és szárítás után a pikkelyek visszatérnek eredeti állapotukba, és erősen összekapaszkodva szinte eltéphetetlen ugyanakkor rugalmas anyagot hoznak létre, ez a nemez. A folyamathoz sok víz és a megmunkálás könnyítéséhez lehetőleg házi főzésű, természetes anyagokat tartalmazó szappan szükséges.
Műhelyünk az Európai Unió támogatásával jött létre.
© 2008, Szent Vendel Juhtartó Ökogazdaság és Nemezelő Ház. Minden jog fenntartva.